Itt a Karácsony, mikor úgy tűnik mindenki boldog.

Úgy tűnik, mert ezt látom a facebookon.

Itt ülök panellakásom nagyszobájában a gép előtt, terjeng a füst, épp lefőtt a kávé.

Na, újra itt vagyok.

Ezt a blogot azért írom, hogy tudd: nem vagy egyedül.

Valójában csalfa, hamis kép él bennünk, most otthon magányoskodókban. Hogy máshol, a kivilágított ablakok mögött árad a szeretet, intim órák telnek boldogan, csak MI, és CSAK mi senyvedünk így. Lószart!

Ott a munkáspapa, aki 40 éve együtt az asszonnyal, ott vannak az özvegyek százezrei, ha végiggondolom, 10 legközelebbi ismerősömből 7 elvált vagy külön él.

Amit a Facebookon látok létezik, nem mondom, hogy megjátsszák, de ez alapján megítélni helyzetünket botorság. Hiszen nem látjuk, hányan NEM tesznek fel karácsonyi fotót. És ha megnézek 25-öt, már ők vannak nyerésben 25:1 arányban ellenem. Ez egy logikai hiba, amibe én is beleesem minden évben.

Most próbálom leírni, mert így objektívebben össze tudom szedni a gondolatokat.

Egyelőre ennyi, most még megnézem, hogy működik egy blog.

Áron