Mert kötelező.

Ez a kérdés már jó ideje foglalkoztat, körülbelül 15 éve. Akkor vettem észre, hogy olyan fals érzésem van.

Mindig hazautaztam szüleim házába vidékre (vidékről jöttem fel Pestre), és ahogy ott ültünk, énekeltük a karácsonyi dalokat, imádkoztunk, Bibliát olvastunk, nem éreztem semmit. Teljesen üresnek éreztem magam. Aztán nagyon gyorsan ideges lettem. Miért csinálom, ha ennyire nem érzem azt amiről énekelek? Nagy kognitív disszonanciát éltem át. Azóta utálom a karácsonyi máz-méz-nyál olvadását, folyását. Hogy mindenki úgy tesz, mintha ilyenkor olyan fontos volna neki a szeretet, mintha ilyenkor...."mintha".

A Szilveszter dettó.

Ez egy bizonyíték időszak társadalmi értelemben is. Bizonyítani kell, hogy szép a fánk, mi jó család vagyunk, szeretjük egymást, minden ideális.

Nos nem kell.

Bárki lehet egyedül karácsonykor is, idén direkt és tudatosan nem mentem haza a szülői házba.

Kicsit nyomottabb vagyok, de legalább hazudnom nem kell.

:)

Itt a Karácsony, mikor úgy tűnik mindenki boldog.

Úgy tűnik, mert ezt látom a facebookon.

Itt ülök panellakásom nagyszobájában a gép előtt, terjeng a füst, épp lefőtt a kávé.

Na, újra itt vagyok.

Ezt a blogot azért írom, hogy tudd: nem vagy egyedül.

Valójában csalfa, hamis kép él bennünk, most otthon magányoskodókban. Hogy máshol, a kivilágított ablakok mögött árad a szeretet, intim órák telnek boldogan, csak MI, és CSAK mi senyvedünk így. Lószart!

Ott a munkáspapa, aki 40 éve együtt az asszonnyal, ott vannak az özvegyek százezrei, ha végiggondolom, 10 legközelebbi ismerősömből 7 elvált vagy külön él.

Amit a Facebookon látok létezik, nem mondom, hogy megjátsszák, de ez alapján megítélni helyzetünket botorság. Hiszen nem látjuk, hányan NEM tesznek fel karácsonyi fotót. És ha megnézek 25-öt, már ők vannak nyerésben 25:1 arányban ellenem. Ez egy logikai hiba, amibe én is beleesem minden évben.

Most próbálom leírni, mert így objektívebben össze tudom szedni a gondolatokat.

Egyelőre ennyi, most még megnézem, hogy működik egy blog.

Áron